A Balaton Budapest felől egy óra alatt elérhető. Akarattyánál meredek löszfalak előtt, a mélyben áll a tó, s a parton a régi vityillók helyén feltünedeznek egy újfajta életstílus jelei: a nívósan tervezett és berendezett, második otthonként szolgáló nyaralók.

A hatvanas-hetvenes években állandó hétvégi program volt lejárni a „telekre”. A kalákában felhúzott, sokszor „papírfalú” tákolmányokban a városi otthon kiszuperált bútorzata kínált szerény kényelmet. Ahogy épült-szépült az állandó otthon, úgy vándorolt mind több holmi a hétvégi házakba, „oda az is jó lesz” alapon.

Ma már sokan megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy a nyári lakás, a hétvégi ház valódi második otthon legyen. Sok újonnan épített nyaraló már nemcsak egy-egy hétvégére, hanem huzamosabb tartózkodásra is alkalmas. Nemcsak a falak és a pénztárcák vastagabbak, hanem megváltoztak az igények is: legalább olyan nívós környezetben szeretnénk pihenni, mint amilyenben a mindennapjainkat éljük.

A tervezőket ez új feladatok elé állítja: amellett, hogy magas építészeti minőséget kell produkálniuk, tekintettel kell lenniük a nyaralókban zajló könnyed, kötöttségektől mentes életvitelre, és figyelniük kell arra is, hogy a nyári­ otthon lakói a természettel szeretnének minél szorosabb kapcsolatban lenni.

Építészet: Kogan-Szabó Sándor, Kiss Miklós – Arkitektor; Társtervező: Lánczos Áron | Szöveg: Zöldi Anna | Fotó: Glázer Attila