A kereskedelmi ingatlanok piacán két párhuzamosan zajló folyamat játszódik éppen: még mindig dinamikusan fejlesztik a bevásárlóközpontokat, közben viszont beindult a belváros újraélesztése is. A két folyamat egymást néha segíti, néha hátráltatja.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a XIX. század közepén jelentek meg azok a nagyáruházak, amelyekben már megtalálhatóak a mai bevásárlóközpontok általános jellemzői: sokféle áru egy helyen, állandó hirdetések, valamilyen szempontból jelentős épület és a nők nagyarányú jelenléte. Budapesten a bevásárlóközpontok története a gazdaság általános folyamatait tükrözi. Nálunk először az élelmiszeráruk egy helyre sűrítése valósult meg a Központi Vásárcsarnok 1897-es megnyitásakor. A századfordulót követően azonban megjelentek a nagyáruházak is. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban nagyszámban épültek a belvárosi nagyáruházak – a 20-as évektől egyre inkább a kül- és a kertvárosokban. Az 50-es évekre már kizárólag az autóval megközelíthető, városhatáron túli áruházak voltak jellemzőek.

Szöveg: Kozma Beáta | Fotó: Molnár Zsolt, archív