Ausztrál tengerpart, bozót, a homokdűnék fölött szünet nélkül süvítő szél – és egy szélálló, vastag betonfalú villa. A bunkerszerű építmény olyan, mint egy modern barlang.

Speciális követelményeknek kell megfelelnie egy óceánparti háznak. A melbourne-i tulajdonosok tudták, hogy jövendő nyaralójuk ki lesz szolgáltatva a természet erőinek: az állandó szélnek, az esőnek, a tenger vihar idején ki-kicsapó hullámai­nak. A legfőbb szempontjuk az volt tehát, hogy házuk minden szempontból védett legyen.

A neves építészpáros rendíthetetlen szilárdságot akart kifejezni az épület formájával-anyagával, szinte teljesen zárt homlokzataival. Sima felületű, egyszerű formákkal dolgoztak, az eredmény olyan, mintha egy agyagtömbből lézerrel vágták volna ki a szinteltolásos, döntött-ívelt falú, összetett konstrukciót. Meglehetősen kötött volt a villa elhelyezése: a kistelepülés helyi szabályai előírják a közút és a szomszédok felé tartandó minimális távolságot. Északon utca, az alacsonyabban fekvő déli oldalon patak, aztán csak homokdűnék meg a szigetekkel pöttyözött óceán… Az uralkodó szélirány felől gátfalakat emeltek, a bejáratot és a hálószobák blokkját részint a nappali fél szinttel magasabban elhelyezett tömbje védi. A földbe süllyesztett, védett épület az utca felől alacsonyabbnak, kevésbé testesnek tűnik.

Építész: Kai Chen, Ian Robinson | Szöveg: Nyerges Tibor | Fotó: Reiner Blunck