A Szársomlyó-hegy lábánál, szőlőtengerből emelkedik a kortárs magyar borászathoz kapcsolódó legújabb épület. A történelmi pincéket idéző, hatalmas, kőfalakkal gyámolított térformák az építészet legősibb motívumaiban gyökereznek. A falak, a tetősíkok egyszerű találkozása olyan tömör kompozícióvá vált a hazai borászati épületek esetében, amiből a funkció és az ismétlődő formák boldog kézfogójára lehet következtetni. A természetes, rusztikus anyagok és a visszatérő formakánon őstípussá érlelték ezeket az építményeket. E ha­gyomány egyik jellegzetes példája a Sugár Péter tervezte borászat is.

Az elmúlt két évtized során nagy utat járt be a magyar bor. A kannás értékesítéstől fölfelé, a szőlőhegyek minőségbiztosítási rendszerében legalizált védjegyek világába vezetett ez az út. Értelmet nyert idehaza is a borkultúra kifejezés. Kialakult a jó értelemben vett borsznobizmus, és a borkészítés helye, vagyis a borászat épülete a minőség hitelesítésének egyik fontos eszköze lett. Mindezek nyomán folyamatosan változik-formálódik a borászatok architektúrája is. A Sauska és Társa Kft. Villányban elkészült új borászati üzeme jól példázza a változásokat kísérő folyamatokat.

Ma már a bor előállítása nem feltétlenül igényli a szakmához kötődő, hagyományos életformát. A rendszerváltás óta kibontakozó hazai „borászatépítészet” mégis a tájban keresi a helyét, a terepadottságokhoz úgy igyekszik alkalmazkodni, hogy a helyi, hagyományos eszköztárból merít, miközben a falak mögött a legmodernebb technológia segíti a szőlő levének átnemesedését.

Építészet: Sugár Péter – RADIUS B + S Kft. | Szöveg: Bencze Zoltán | Fotó: Bujnovszky Tamás