Aki eddig kételkedett volna az ufók létezésében, menjen el a Tétényi-fennsík közelébe. A fák­ lombjai fölé tekintve meglepő látványban lesz része: egy, a klasszi­kus sci-fikből ismert repülő csészealj pihen a számára kijelölt leszállótornyon, legalábbis első pillantásra.

Víztoronyból többféle létezik. Vannak azok a békebeli, szép építmények, melyek részletgazdagságukban a múlt század fordulójának lakóházaival vetekszenek. Idejük lejártával nem egy közülük műemléki védettséget élvez: étteremként, kiállítótérként él tovább. Időben ezeket követték a második világháború után emelt, hangsúlyozottan ipari jellegű tornyok, amelyek ritkán illeszkedtek be a kör­nyezetükbe, bár vitathatatlan, hogy mindegyikük valamiféle statikai vagy építéstechnológiai újítást igényelt. Most pedig eljött a harmadik generáció ideje, amely az elődök pozitív tulajdonságait ötvözi: a formanyelv korhű – jelen esetben a posztmodern által meghatározott –, és nincs alárendelve a funkciónak: azzal egyenrangú szintre emelkedik. A Budafoki Víztorony ebben a szellemben született, mester és tanítvány együttgondolkodása hívta életre.

Építészet: Narthex Építészeti Kft. | Szöveg: Vöröss Gergely | Fotó: Németh Dániel