„Már növekszik. Friss lesz és izgalmas!” – hirdette az építést beharangozó molinó a szomszéd épület tűzfalán. Nem véletlenül: a történelmi környezetben megvalósuló beépítéseket aggodalom kíséri mifelénk. Szerencsére ezúttal feleslegesnek bizonyult.

A Kádár-korszak szürke évtizedeiben igazán sok csúnya, környezetidegen épület született Budapesten. Közülük mégis kettő tett szert átlagon felüli hírnévre: a Lánchíd pesti lehajtójánál álló, egykori Országos Tervhivatal (a „Spenótház”), valamint a Vörösmarty téren magasodó Országos Rendező Iroda (az „Elizélt palota”) épülete. Pedig korántsem ezek voltak a legrútabbak: a Tervhivatal szürkészöld tömbje leginkább észrevehetetlen volt, míg a Vörösmarty teret lazacszínű üveghomlokzatával visszatükröző ORI-székház egyszerűen semleges. Kétes hírnevüket sokkal inkább köszönhették a bennük székelő, rossz emlékű intézményeknek, semmint tényleges megjelenésüknek. Mostanra mindenesetre egyik sem áll már, és tény, hogy utódaik mindkét esetben ügyesebben látszanak megoldani a „történelmi” és a „modern” illeszkedésének örök dilemmáját. (Mindeközben a Bazilikát oldalba szúró, rémületes Szent István téri kockatömb biztosan tartja pozícióját.)

Építészet: Fazakas György | Szöveg: Csikós Gábor | Fotó: Bujnovszky Tamás