Létezik ház, mely nem hivalkodik, nem kiabál, egyszerűen csak van. Ha nem lenne, űr tátongana a helyén, semmi más nem tudná betölteni. Dienes Szabolcs munkája ilyen.

Ha létezik olyan, hogy tervezés és kivitelezés dinamikus, párbeszédképes, és mintaszerűen összefonódik, akkor erre példát e ház kere­tein belül találunk. A kiindulás: hosszúkás telek, rajta kis ház és egy, a helyi szabályozásnak ellentmondóan a telekhatárra épített garázs. A megoldás: tabula rasa, vagyis a meglévő „épületegyüttes” átalakítása helyett teljesen új viszonyok teremtése. Az egyedi engedély – amellyel rendezni kívánták a telekhatár kérdését – lehetővé tette, hogy a beépítési előírásoktól némileg eltérően ne csupán virtuálisan, hanem saját anyagi valójában is létrejöhessen az épület.

A terv vizuális megjelenítését a látványtervek mellett egy balsafából (modellezésre kiválóan alkalmas, könnyű és puha szerkezetű dél-amerikai fafajtából) megalkotott makett is szolgálta. Dienes Szabolcs munkáiban a manapság nagy népszerűségnek örvendő 3D látványgrafika nincs annyira hangsúlyos szerepben, mint várnánk, viszont a makett – és az azokról készült különféle fotók, a mon­tázs – rendkívül inspiratív módon fokozza a reprezentáció hatásfokát.