A gyönyörű fekvésű kistelepülés új oldalán a telek a háborítatlan tájba fut ki. Dénes György a három oldalról zárt belső udvaros megoldással érte el, hogy a ház a hektikus képet mutató utca felé hűvös távolságtartással, ám a természet felé teljes odaadással fordul, és intim teret ad a bennlakóknak – mindezt emberközeli, hagyományos anyagokkal.

Sződliget kedves, üdülőhangulatú település a Duna mellett – leszámítva a legújabb parcellázások területén kinövő divatkastélyokat, percházakat. A telek utolsó előtti a sorban: a kert végében már a Duna–Ipoly Nemzeti Park területe kezdődik. Erre a környezetre reagál a beépítés egy szokatlan, mégis ősi gesztussal. A ház már kívülről is kellemes meglepetést sejtet, de még „titkolózik”: furcsán zárt, tömör képet mutat. Az utca felől a fedett-nyitott gépkocsitároló részben takarja a rusztikus hatású bontott tégla homlokzatot, amelyet kevés nyílás tör át. Igazi lényegét az épület csak a belépőnek mutatja meg: egy három oldalról zárt, szép arányú belső udvart ölel körül, amelyre széles, üvegezett nyílásokkal a fordulnak közlekedő- és nappali terei.