Úgy kezdődött, hogy 2001 októberére nyilvánvalóvá vált számunkra, a vállalkozó, akit felkértünk magunk tervezte családi házunk megépítésére, cserbenhagyott bennünket. Kétségbeesésünket látva a cég egyik munkatársa új kivitelezőt ajánlott. Így ismertük meg Molnár Balázst, a fiatal építészmérnököt és ácsait. Nem kellett hozzá sok idő, hamar megértettük egymást, néhány hét múlva már az is kiderült, Balázs is építkezni készül. Látva azonban a mi házunkat, elbizonytalanodott a sajátját illetően. Megmutatta a helyszínt, bemutatta a tervezőt és a terveket, majd kikérte a véleményünket. Végül úgy döntött, leállítja a tervezést, és felkér bennünket egy új koncepció kidolgozására. Így amíg ő a mi házunkat építette, mi megterveztük az övékét. Mire beköltöztünk, megkezdhették az építkezést, amit a terv egyszerűsége nagymértékben lerövidített. Ahogyan mi is, úgy ők is büszkén mutatták be új otthonukat legkedvesebb barátaiknak, köztük Czibula Mihálynak, aki számítógép-technológiával foglalkozik, és barátnőjének, Szilvinek. A tinnyei ház nagyon megtetszett nekik. Balázs megtudva hogy Misi nemrégiben vett meg egy rendkívüli adottságokkal bíró telket Paks külterületén, azt tanácsolta nekik, ha házépítésbe fognak, keressenek fel bennünket. És így is történt… (A történet teljes egészében a blogunkban olvasható!)